„Kardos G. György darabja, az életrajz adatait követve, voltaképp a költő lebukásának a története. Szegény Villon elsőrangú volt ugyan lírikusnak, de tolvajként szánalomra méltó amatőrmunkát végzett. Enyhe túlzással azt is mondhatnánk, talán csak improvizálta a bűnözést: mindig éppen arra járt, ahol valakit leütöttek vagy kiraboltak. Mégis õ lett a csavargó, a rossz életű költő mintapéldánya. A Villon és a többiek (Villon és barátai) viszont a vagány helyett inkább a vívódó ifjút, a gyötrõdő szerelmest, a rossz útra tért, de megjavulni vágyó diákot állítja elénk. A vagányságot inkább a versekre hagyták, s a versekből kibontakozó figurákra, az ivócimborákra, a bordélyok lakóira.” (Szekrényes Júlia)

„Kardos G. György történetet komponált Villonról és kortársairól, cimboráiról és szerelmeiről, emberi bukásáról, költői felmagasztosulásáról, kocsmákról, templomokról, bérgyilkosokról, hercegekről, züllött papokról, tiszta szívű utcalányokról.” (Tamás István)

„Minden adott: a csak igen-igen hézagosan ismert (főleg rendőri jelentésekből és bírósági jegyzőkönyvekből) életrajz, melyet így tetszés szerint fel lehet dúsítani sztorikkal; a kettős életű költő, aki nappal a Sorbonne szép reményekre jogosító diákja, éjjel meg kocsmatöltelék, tolvaj, lotyók lovagja és stricije, útonálló, rabló, sőt gyilkos… A darabban – amely Villon életéből az eltűnése (14629 előtti, mintegy tíz-tizenkét évet fogja át – van egy kis sikamlósság, egy kis szex, egy kis szolid orgia, egy kis hátborzongatás; akad érzelmes szerelem és mindent elsöprő pokolba rántó szenvedély, megható anyai szeretet és sajnálatra méltó fiúi tévelygés…” (Takács István)

„Kardos G. György és Victor Máté közös műve Guillaume nagybácsi oldaláról indítja útjára az alig felserdült François-t. Vázolja kapcsolatait az ún. kagylósok (majdnem ezer jómadarat tömörítő) bandájával. Meghempergeti a fiút párizsi lebujok-bordélyok fertőjében. Csak utal az ínycsiklandóbb diákcsínyekre. Exponálja Villon szívszerelmét Catherine iránt, amely olyan, mint a Kaméliás hölgy bűnfeloldó érzelmessége. Nem hallgatja el a Navarrai Kollégium 500 aranytallért fiadzó kirablását. Arra használja hőse ragaszkodását édesanyjához, hogy feledtesse a mauvais garçon kritikán aluli viselkedését… Egészében: a rock partitúrával megfejelt szövegkönyv megkapó epizódokba sűríti Villon hézagosan ismert kalandos életét.” (Oláh Tibor)