Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- YvonneFábián Enikő
- Ignác királyHajdu Géza
- Margit királynéKiss Törék Ildikó
- Fülöp hercegtrónörökösMedgyesfalvy Sándor
- KamarásMeleg Vilmos
- IzaudvarhölgyFazakas Márton Erzsébet
- CirillÁcs Tibor
- InnocentudvaroncDobos Imre
- I. udvarhölgyMolnár Júlia
- II. udvarhölgyF. Bathó Ida
- Udvari méltóságRevoczky Róbert
- Nagynéni hangjaKörner Anna
- rendezőLaurian Leontin Oniga
- díszlettervezőMaria Maliþa
- jelmeztervezőMaria Maliþa
- fordítóPályi András
- zeneWeinberger Attila
- diszletkivitelezésKudelász József
- világításFarkas Mihály
- hangSzél Imre
- súgóKörner Anna
- ügyelőRevoczky Róbert
„Gombrowicz drámáinak magva az egyéni szabadság kérdése. «Hol van az a törvény, melynek lélektelen eszközként kell alávetni magam, s nem szabad emberként?» – kérdi az Yvonne, burgundi hercegnőben Fülöp, a trónörökös herceg, s amikor séta közben találkozik Yvonne-nal, e minden tekintetben ellenszenves, csúnya és gőgös lánnyal, Fülöp úgy érzi, fel kell lázadnia a társadalmi hagyomány ellen, mely azt parancsolná az ifjúnak, hogy szép és vonzó lányba szeressen bele. Eljegyzi Yvonne-t, aki így bekerül a királyi udvarba, s ettől kezdve mintegy a próbakő szerepét játssza: Yvonne-hoz fűződő kapcsolatában a dráma valamennyi szereplőjének felelnie kell arra kérdésre, melyet Fülöp a darab elején feltett… Nagyon lényeges Gombrowicz dramaturgiájában az a választóvonal, amelyet Yvonne és a mű többi, lényegileg egyenrangú szereplője közt húz. A királyi udvarban folyó játszma és intrika shakespeare-i drámaépítésre – mint formára - hivatkozik, de egyúttal annak paródiáját is adja; Yvonne jelenléte az udvar minden tagjából – magából Fülöpből is – előcsalja az eddig gondosan a formák mögé rejtett alaktalan ösztönvilágot. Az egymás ellen acsarkodó urak végül is szövetkeznek, az udvar minden erejét és fényét összpontosítja, hogy méltóságteljesen leszámoljon Yvonne-nal: fenséges szertartás keretében teszik el láb alól. Yvonne tehát nemcsak az egyéni szabadság próbaköve, hanem a formáé is… A királyi udvarnak létérdeke, hogy megmentse a formát, ami azt is jelenti, hogy «shakespeare-i» véget kell kieszelniök az intrika befejezéséül, de ez a vég – az Yvonne elleni méltóságteljes összeesküvés – inkább anti-shakespeare-i, mint shakespeare-i, azaz paródia…” (Pályi András)
„Yvonne egy kulcsszemélyiség, egy üzenet közvetítője; ő nem egy absztrakció, de nem is a hagyományos színjátszás egy akármilyen szereplője… Az ő lázadása egy passzív lázadás – fogalmazza a műsorfüzetben közzétett vallomásában az előadás rendezője, az alig másfél esztendeje a főiskola padjaiból kikerült Laurian Oniga.
Yvonne-nak pusztulnia kell, mert az önmaga megváltoztatására képtelen udvar képtelen elviselni egy más magatartásforma létezését önmaga keretein belül.” (Varga Gábor)
„Gombrovicz darabja először Jászvásáron (Iai) került román színpadra, majd a bukaresti Kis Színházban (Teatrul Mic). 1989-ben a nagyváradi színház magyar társulata mutatta be egy kiváló előadásban, Laurian Oniga rendezésében, Maria Maliþa ihletett díszleteiben… Az előadás főbb értékeit a koncepció emberi gondolatvilága, a világos alkotói vonalvezetés, az eredeti művészi nyelvezet jelentik.” (Valentin Silvestru)
1989. 02. 22.