…Hamupipőke egymagában sírdogált a kemence hamuja mellett.
- Egyet se búsulj, kedves kislány. Segítek, hogy te is elmehess a bálba.
A jó tündér volt az, aki megszánta őt.
- Hozz gyorsan egy tököt, és négy egeret.
A varázsvessző egyetlen suhintására a tökből pompás hintó lett. A négy fehér egér négy prüszkölő fehér paripává változott. Ekkor a jó tündér ismét suhintott a varázsvesszővel. Hamupipőke rongyos ruhája pompázatos báli ruhává változott. Szakadt cipője pedig üvegcipellővé.
- Eridj hát a bálba – mondta neki a tündér. – De ügyelj arra, hogy mire éjfélt üt az óra, ismét itthon légy! Pontban éjfélkor ugyanis megszűnik a varázslat.
Mikor az ismeretlen, gyönyörű leány belépett a bálterembe, a herceg azon nyomban beleszeretett. Táncra kérte és egész este kizárólag vele táncolt…

Szabó Irmának, a kilencszázhúszas évek józsefvárosi Hamupipőkéjének nem jelenik meg a jó tündér, „szomorú kis rüsztjét” sem bújtatja üvegcipellőbe soha. Igaz, nem is a királyfi szerelme után sóvárog: ő Sipos Lajost, a szegény, éltes bútorrajzolót kívánja meghódítani. De a mostohának Molnár pesti meséjében is más tervei vannak.