Danny Boodmann T.D. Novecentóra egy Európa és Amerika között közlekedő óceánjáró báltermében, egy kartondobozban bukkant rá a hajó egyik matróza, 1900-ban. A kisfiúból az évszázad jazz-zongoristája vált. De erről csak azok tudtak, akik jegyet váltottak a hajóra. Merthogy ő maga sosem szállt le róla.
Amikor utoljára láttam őt, egy bombán ült. Komolyan. Egy baromi nagy dinamiton ült.
Azt mondta: \"Amíg van egy jó sztorid talonban, és van, akinek elmesélheted, nincs nagy baj\". Neki volt egy jó sztorija. Ő maga volt az a jó sztori. És azon a napon ott, a dinamiton ülve, nekem ajándékozta... Mert a barátja voltam... A legjobb.
A történetet– amelyből film is készült, Az óceánjáró zongorista legendája címmel – Csuja Imre meséli el nekünk.