Egy halászfalu konfliktusáradatába, családi, jogi és szerelmi viszályaiba kapunk betekintést a 18. században született vígjáték által, amely karakterisztikus elrajzoltságával nagyon erősen kapcsolódik korunk „rajzfilmvilágához”, természetesen mindeközben megőrzi a viszonyrendszerek kidolgozottságát, a pszichológiai részletek finomságát. Az emberek kezdetben ártatlan súrlódásai egy kibogozhatatlannak tűnő, egész Chioggiát behálózó perlekedéshez vezetnek, azonban az emberi sorsokról döntő súlyos kérdések természetes könnyedséggel simulnak bele a közösség mindennapjaiba. Goldoni mesterműve őszintén és sajátos humorral beszél a mediterrán lüktetésű, szenvedélyes emberekről, a valahová való tartozás vágyáról.

"Képzeljünk el egy helyet, amit körülvesz a tenger. A horizont perspektívája adott. A tengeren felmenő és a lenyugvó nap képe játszadozik képzeletünkkel. Ez mind szép és idillikus, de nem azoknak, akik Chioggiában élnek.

A szerző, Carlo Goldoni a 18. században járt ebben a furcsa és kicsi városban. Azóta sok minden változhatott. De van, ami ugyanaz maradt: a hely egyszerre sugall mediterrán szabadságot és komor szürkeséget. Olyan, mint egy gyár a szabad ég alatt, ahol a halászok folyamatosan kereskednek, az asszonyok pedig verik a csipkét.

Egy férfiközpontú társadalom képe bontakozik ki, ahol a nők elnyomottak. Nőket és férfiakat látunk, akik szenvedélyért sóvárognak és harcolnak a gondolattal, hogy megérdemlik-e a vágyott szerelmet. Goldoni ítélkezésektől mentesen vezet minket végig egy varázslatos mesén, ahol nincs finomkodás és udvariaskodás. Érzékeljük a nemek közötti feszültségeket, magunkra ismerünk, és elkezdjük megérteni, hogy semmivel sem vagyunk okosabbak náluk. Ráismerünk, hogy ugyanúgy küzdöttünk saját magunkkal, mikor a szexualitással, a szerelemmel ismerkedtünk. Ebben a csetepatéban egyikünk sem szent, mindenkit mozgatnak a vágyak és az ahhoz kapcsolódó félelmek. Melyikünk ne félne attól, hogy nem fog tartozni senkihez?" - Sardar Tagirovsky