Petra von Kant sikeres, ám az élettől megcsömörlött divattervező. Első férjét fiatalon eltemeti, a másodiktól elválik. Lánya, Gabrielle bentlakásos intézetben tanul. Anyjával unalomig ismert, szokványos kapcsolatot ápol. Otthonát megosztja Marlenével, a minden elvárásnak, utasításnak némán engedelmeskedő hűséges asszisztensnőjével. Pár év magány után barántője, Sidone révén találkozik az Ausztráliából hazatért fiatal lánnyal, Karinnal, aki új egzisztenciát szeretne teremteni. Új szenvedély ébred… de mennyit érnek, és mit bírnak ki az emberi kapcsolatok?

Rainer Werner Fassbinder, a német újhullám legjelentősebb alakja 37 évet élt, ezalatt 42 filmet rendezett. „Vitatott életművel létrehozó vitatott személyiség” – írták róla a halála után. Az életmű mai szemmel nézve már vitathatatlan. A Zöldségkereskedő, a Veronika Voss vágyakozása, a Maria Braun házassága és a Petra von Kant keserű könnyei mind világhírű alkotások. Ez utóbbi, 1971-ben írott darabban – nyilván nem véletlenül – csak nők szerepelnek. Férfiak nem – csak a háttérben. Amit Fassbinder el akar mondani az emberi kapcsolatokról, azt elmondatja a nőkkel. Hogy miért? Erről ő maga így vallott: „Egy nőre épp oly kritikusan tekintek, mint egy férfira, ugyanakkor mégis az az érzésem, hogy azt, amit mondani akarok, jobban ki tudom fejezni, ha női figurát állítok a középpontba. A nők érdekesebbek, mert egyrészt elnyomottabbak, másrészt viszont nem azok igazán, mivel ezt az elnyomást a terror eszközeként használják fel. A nők jobban ki tudják fejezni az érzelmeiket, a férfiaknál ez könnyen unalomba fullad.”

Gondolkodjunk el. A nők arról, hogy kivel éreznek hasonlóságot. A férfiak arról, hogy milyen szerepet kapnak a nők életében. És mindannyian arról, hogy milyenek napjainkban az emberi kapcsolatok? Hiszen „valaki egyszer azt mondta, hogy ami szép, az múlik el a leggyorsabban”…