.Egy élete delén járó sikeres férfi (színész) féltékeny még éppen fiatal (színésznő) feleségére. Ezért testőrnek öltözve kíván bizonyosságot szerezni az asszonyi hűségről vagy hűtlenségről.
(Tarján Tamás - Molnár Ferenc: A testőr)

Bolond dolog ez: engem az avas színház-lenézőt, gyalázatosan érdekel a Molnár Ferenc színpada s kezd érdekelni általában Molnár Ferenc révén és által a színpad. Ahol annyi világ-nézés, irány, ízlés, ösztön, parancs, kultúra és vér szakad egymásba, ott Molnár Ferencet sem bűn megmagyarázni próbálni. Szimbólumai pazar fényűek, bár könnyűek, mégis nemesek, de a szimbólumok fölött táncol a mai, összes publikumnak szánt, ravasz, divatos tánc. Majdnem páratlan munka: a kettősséggel mindenkinek kedvében járni, az utolsó karzatosnak, az előkelő páholyos senkinek s a mániákus esztétának. Ez Molnár Ferenc színpada. (Nyugat, 1910. Ady Endre: Molnár Ferenc színpada)