„Hölgyeim és Uraim,

Móricz Zs

„Hölgyeim és Uraim,

Móricz Zsigmond 1924. és 1929. között írott Naplójából következzenek olyan összerakott részletek, melyeket ma este NEM mondunk el a színpadon.

Csak remélhetjük, hogy színházi előadásunk minden korosztályt közelebb visz a Napló és a versben írott állatmesék szerzőjéhez.



Nem jó? Kár, hogy nem lehet szó szerint. Épp a legjobbakat kell kihagyni.

Rájöttem, mi a színésznő. S megértettem, hogy tényleg nem lett volna szabad leveleket firkálnom. És milyeneket.



„Nekem nincs lelkem” – regény – írta Móricz Zsigmond. Ez a jövő programja.

A feleség szerelme is ugyanaz: anyagi érdek sugallja a feleség öngyilkosságát is

Csodálatos. A világon semmi sem érdekel. Két éve nem olvasok könyvet, sem újságot. Nem tudom, kik a miniszterek, milyen politika folyik, pártok, vezérek?

Nem érdekel a magyarság problémája, semmi társadalmi vagy kulturális ügy. Ez a nő minden idegerőmet fölemészti.



Már kezdem hinni, hogy a másik nő csak ürügy volt a szabadulás-harcra. Azzal áltattam magamat, hogy van más nő is. Én nő nélkül élni abszolúte nem tudok. Ha a nő kiábrándul a férfiből, föltétlenül kidobja. – Ha a férfi kiábrándul a nőből, de az őbelőle nem: nem tud megmenekülni. A nő addig tartja meg őt, amíg neki kell.

A férj olyan, mint egy háziállat: be kell zárni az ólba, a házasság karámjába, etetni, vakargatni, fejni, s ha egyszer kiugrik, az egész személyzet rögtön fusson utána, végig a kerten, hajkurászni, hóhó, mert ha kiszökik, sose jön többet vissza, mert az utcán szabad vadász nők járnak, s aki megfogja, rögtön karámba zárja.”