Színházak
Stúdió K.
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 201/202
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
Paul ClaudelAz angyali üdvözlet
- ViolaineHomonnai Katalin
- MaraPallagi Melitta
- Anne Vercorsaz apaSpilák Lajos
- Az anyaNyakó Júlia
- Pierre de CraontemplomépítőNagypál Gábor
- Jacques HurySipos György
- Fekete Ruhás AlakLovas Dániel
- rendezőSzenteczki Zita
- látványRumi Zsófia
- dramaturgBíró Bence
- zeneTarr Bernadett
- szcenikusSipos KatalinSisak Péter
- kivitelezőSipos KatalinSisak Péter
- fényMajor Mátyás
- asszisztensVajdai Veronika
„Szeretni annyi, mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi, mint szenvedni, nem szeretni annyi, mint szenvedni, szenvedni annyi, mint szenvedni. Boldognak lenni annyi, mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi, mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.” /Woody Allen: Szerelem és halál/
Paul Claudel (1868-1955) az a fajta drámaíró és költő, aki művein keresztül saját benső párbeszédét kísérli meg kifejezni. „A mindenség dalnoka”, „a szentképfestő”, de az a fajta költő is, aki nem veti meg a komikumot, sőt a burleszket sem. Színházi szövegei rejtélyesek, legtöbbször patetikusak, szereplői szélsőséges karakterek, a vallási fanatikustól, a messiáskomplexusos és materialista figurákon át egészen az örök kétkedőkig.
2019. 02. 23.