Színházak
Szabadkai Népszínház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
Molnár FerencJáték a kastélyban
- TuraiPálfi Ervin
- GálBaráth Attila
- ÁdámHajdú Tamás
- AnniePámer Csilla
- AlmádyRalbovszki Csaba
- TitkárBudinčević Krisztián
- A lakájNyári Ákos
- rendezőMezei Kinga m.v.
- díszlettervezőOndraschek Péter m.v.
- jelmeztervezőJanovics Erika m.v.
- dramaturgGóli Kornélia m.v.
- zenei szerkesztőMárkos Albert m.v.
- fénytervezőMajoros Róbert m.v.
- szinpadmesterGoran Mačković
- fényIgor Stamenković
- hangMatlári Miklós
- kellékDarko Čović
- díszítőMirsad Kulašić
- öltöztetőAnikó PalkovićGóliát Magdaléna
- sminkMila Romek
- fodrászMila Romek
- diszletkivitelezésDušan PilipovićSzebenyi RóbertTakács Tibor
- jelmez kivitelezésCsáki MagdolnaGordana Milunović
- súgóKocsis Valéria
- ügyelőKocsis Valéria
- rendezőasszisztensKulhanek Edina
„Valóban játék, csaknem súlytalanul könnyű, fordulatos, megállás nélkül, folyton mozgó és mindenekfelett példátlanul mulatságos. Az első pillanatban megfogja a nézőt, játszik vele, érdeklődésre kényszeríti, mulattatja, nem ereszti ki a kezéből egy másodpercre sem, nem enged neki pauzát, föleszmélést és a végén útravalót küld vele: azt az emléket, hogy kitűnően mulatott.” (Schöpflin Aladár: Játék a kastélyban – Molnár Ferenc „anekdotája” a Magyar Színházban. Nyugat, 1926.)
„…Mert Molnár művész volt. Ezt, aki nem teljes elvakultsággal ítélt róla, még ha ellenezte is útját, ideáljait, módszereit, elismerte. Igaz, a játék művésze volt: igaz, a szociális mondanivalót sosem tekintette fontosnak, s nemegyszer határozottan tagadta, mindig jobban érdekelte a szellem játéka – akár öncélú szellemesség formájában is-, mint a társadalom, az osztályok vagy éppen a politikai eszmék mozgása. De annak a drámatechnikai vonalnak, amely Scribe-Sardou-val indul el, valóban ő a legérettebb gyümölcse, technikai kiteljesítője; a magyar színpadi dialógusnak előtte soha nem látott fokra fejlesztője.” (Nagy Péter: Drámai arcélek)
2021. 05. 28.