A nagy korok és a dicső tettek ideje lejárt, a hősök végleg elhagyták a világot. Legalábbis Pegeen Mike, az írországi falucska, Mayo egyetlen valamirevaló fiatal menyecskéje meg van győződve erről. S lássuk be, a falu valóban nem bővelkedik dicső hősökben, szegény Pegeen méltán elégedetlenkedik. Ha szétnézünk, csak jó kedélyű, ám mindig részeg falusiakat, puhány elsőáldozó-növendékeket, könnyűvérű lánykákat találunk. És nincs senki, aki fel tudna mutatni valami igazán nagyszerűt, sehol egy lélek, akit feltétel nélkül csodálni lehetne.



Márpedig minden közösségnek szüksége van legalább egy példaképre, hogy legyen valaki, aki méltó arra, hogy nagyszerű sorsát hősköltemények örökítsék meg, tetteiről legendákat meséljen az utókor. És hát vétett bármit is e kicsiny falucska, hogy nekik nem jutott senki? Egy bajnok azért nekik is járna, nemde? Ha nem is épp annyira ékes nyelvű, mint Väinämöinen, ha nem is olyan erős, mint Toldi, ha nem is ölt sárkányt, mint Szent György, de valamit azért fel kéne mutatnia! Bármit, mindegy mit, valamit, ami más, ami nem köznapi, valami olyat, amit senki nem merne... Például megölhetné az apját. Bátor tett, ki tagadná, sőt mitológiai erejű: Oidipusz is megölte apját. Van még példa arra, hogy egy hős „karrierje” ilyen sötét, ámde szükséges cselekedettel vegye kezdetét. De elég lesz a Mayoba érkező Christy Mahonnak ennyit tennie, hogy a falu ünnepelje, hogy nevét dalaikban megörökítsék? Elég nagyszerű tett ez ahhoz, hogy kikiáltsák a nyugati világ bajnokának?