Színházak
Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat
Federico García LorcaBernarda Alba háza
- BernardaTóth Tünde m.v.
- Maria JosefaLászló Zita
- AngustiasRappert-Vencz Stella
- MagdalenaBogár Barbara
- AmeliaBándi Johanna
- MartirioKovács Nikolett
- AdelaKeresztes Ágnes
- PonciaszolgálóMéhes Kati
- SzolgálóGál Ágnes
- PrudenciaMoldován Blanka
- Paco RositakoldusasszonyLaczkó Tekla
- FérfiBodea Gál TiborPoszet NándorOrbán ZsoltFrumen GergőVarga Sándor
- rendezőSorin Militaru
- díszlettervezőFornvald Gréti
- jelmeztervezőMárton Erika m.v.
- dramaturgBessenyei Gedő István
- koreográfusAndrás Lóránt m.v.
- súgóSzabó Ritta
- ügyelőSzabó Ritta
Képzeljünk el egy pletykaéhes Andalúz falut, ahol a tradíció erejénél csak egy dolog lehetfontosabb: hogy mit gondolnak rólunk mások... Ilyen közegben él Bernarda Alba, öt – jócskán eladósorban lévő – lányával, háborodott édesanyjával, és két szolgálójával.
Férje halála után Bernarda, az ősi szokásoknak megfelelően, a gyász börtönévé változtatja a családi házat. Nyolc évnyi rabságra ítélt lányai szinte csak az ablakréseken át, és a szolgálók pletykáin keresztül érintkezhetnek a külvilággal, melytől anyjuk rettegve félti őket, és amely a testi és lelki szerelem lehetőségével csábítja a nővéreket.
A ház környékén ólálkodó férfiak látványa újra meg újra felébreszti bennük az elfojtott
vágyakat...
„Érzed ezt a csendet? Pedig minden szobában vihar dúl. Ha kitör, mindannyiunkat elsöpör…”