David Hirson nagysikerű Broadway-komédiája egy Moliére-korabeli színházi társulat, és egy, ebbe a társulatba bekerülő ripacs körül forog. Valér, a vásári komédiás nagyon megtetszik Elomire és Béjart társulata nagylelkű mecénásának, a Hercegnek. Ki is követeli Elomire-tól, hogy bevegye Valért a társulatába, gondolván határtalan nagylelkűsége folytán méltán kérve ezt. Nem is beszélve arról, hogy úgy tűnik neki , az általa oly bőkezűen megfizetett társulat felfele ívelő pályája hanyatlásnak indult. Elomire azonban, félretéve minden udvariasságot, kifakad az általa tuloknak tartott Valér személye ellen, kinek szerinte semmi keresnivalója egy színi társulatban. Összetűzésbe is kerül Valérral, szemére veti minden hibáját és hiányosságát. Ekkor jelenik meg a Herceg, és Elomire tiltakozása ellenére is foggal-körömmel ragaszkodik Valér ottlétéhez - ebből keveredik a vita, melyben a direktor elvakultsággal vádolja a Herceget, az meg kompromisszumképtelennek titulálja az igazgatót. A helyzetre a megoldás a csodás tréfa: Elomire arra kéri a patrónust, engedje meg, hogy a társulat döntsön. És, hogy ne csak vaktába follyon a vita, hadd játszanak is vele, s derüljön ki ebből, hogy kinek van igaza...