Sok mesében olvashatunk olyan hősökről, akik szükségét érzik, hogy megtanuljanak félni. Történeteik fokozatosan formálják pszichénket, elősegítik tudatunk fejlődését: ahhoz, hogy érett személyiséggé váljunk, a végső fázisban fel kell számolnunk elfojtásainkat. El kell fogadnunk, hogy a félelem szükségszerű, mivel felkészít minket olyan helyzetekre és eseményekre, amelyek magasabb idegi aktiválást igényelnek. Gyermekkori szorongásaink javarészét felnőttkorra már legyőztük, de akadnak olyanok, amelyek gyökeret vetnek bennünk, amiket nem igazán vagyunk képesek kezelni, s inkább beletörődünk, mintsem tegyünk ellene. Aki azonban szabadságra és magasabb szintű önmegvalósításra tör, nem lehet rabszolgája sem az ösztön-énnek, sem a felettes-énnek, mozgásba kell hoznia védekező képességét, amely fennmaradását biztosítja. Ehhez a folyamathoz olyan történetekre van szükségünk, amelyek életvitelünk legfontosabb kérdéseihez adnak útmutatást és előtérbe helyezik személyiségünk árnyoldalait is.