Színházak
Zsámbéki Színházi Bázis
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
Rejtő JenőA láthatatlan légió
A Zsámbéki Színházi Bázis Picaro Műhely és a Szkéné Színház bemutatója
- Szokoloffa rablóvezérRegős János
- KinibaluUrungi királyaBencze Sándor „Qpa”
- Dubois õexcellenciájaaz államtitkárRobin László
- Hugedina rendõrprefektusDióssi Gábor
- Forstera Sunday Morning Post fõszerkesztõjeTóth József
- Durien századosDeák Tamás
- Anna MorgensternSzentes Kata
- ElsworthSzentes Kata
- MildstoneSzentes Kata
- LorionSzentes Kata
- Sir Oliver YollandDenham örökös grófjaTamási Zoltán
- Wilkie úr, a kettõs könyvelõaki Strudl úr, kocsisOllé ErikBereczky Péter
- Polchon hadnagy, a liftes fiúaki ingujjban vanMolnár Gusztáv
- Félix Brommel nembiztoshogyszázadosSzabó Attila Ferenc
- Izabella õrvezetõegykori cirkuszi súlyemelõZöldhegyi Sarolta
- Kratochvill közlegényaki regényt írHernádi Csaba
- Oblath Jeremiásaz ezredorvosHarsay Gábor
- Duke of Roswanga századkürtös, aki zongoristaSimon Attila
- Houbena vendéglõs, aki tud hegedülniVeér Bertalan
Fény: Kormosói Róbert
- rendezőTamási Zoltán
- díszlettervezőTamási Zoltán
- jelmeztervezőBodor Kata
A kitűzött feladatra teljesen alkalmatlan légiósok tanácstalan, és reménytelenül elveszett bolyongása a végtelen és sivár homokdűnék között. Egy nevetséges buherasereg időn és téren túli mitikussá emelkedő vándorlása.
Távolról a század közeledő lépteinek zaja hallatszik. Aztán lassan bevonul a század. Egyenként belépnek, az élettelen katonabábuk, maguk után húzva a zongorát, a rozzant konflist, a horpadt páncélautót, aminek oldalához, már összeaszalódott hullákat kötöztek. Kezükben egy-egy verő, amellyel, mint egy lejáró félben lévő felhúzható játékfigura, még egyet-egyet ütnek a nyakukban lógó dobokra. Aztán megállnak. Tágra nyílt, üres tekintettel merednek a semmibe… A század némán leül. Hosszú csönd…
Távolról a század közeledő lépteinek zaja hallatszik. Aztán lassan bevonul a század. Egyenként belépnek, az élettelen katonabábuk, maguk után húzva a zongorát, a rozzant konflist, a horpadt páncélautót, aminek oldalához, már összeaszalódott hullákat kötöztek. Kezükben egy-egy verő, amellyel, mint egy lejáró félben lévő felhúzható játékfigura, még egyet-egyet ütnek a nyakukban lógó dobokra. Aztán megállnak. Tágra nyílt, üres tekintettel merednek a semmibe… A század némán leül. Hosszú csönd…
2009. 07. 10.