D.J. avagy az „Istentagadó büntetése”

„Könnyed dráma” két felvonásban Mozart és Da Ponte operája nyomán, talán szellemében

Mozart tudta, mekkora hatalma van az elsöprő színpadi eseményeknek az emberi szív, lélek és elme felett. Biztos vagyok abban, hogy széles közönségsikerre szánta műveit, népszerű, és nem aulikus formában élő zenés színházat írt.
Da Ponte olyan előadást képzelt el, melyben akció, buffo, erotikus-pikáns, mesei-misztikus, lírai jelenetek váltakoznak gyors egymásutánban; nem riadt meg a kegyetlenségtől és a groteszktől sem és nagyon ismerte az életet.
Az opera akkor is az volt már, mint ami ma még inkább: költséges, „állami” szórakozási forma - ez egészen biztosan zavarta őket.
Megpróbáljuk mind szövegében, mind zenei világában továbbdolgozni Mozart és Da Ponte remekművét, a Don Giovannit, vállalva akár annak a felelősségét is, hogy a mű eddig ismeretes formájában eltűnik. Közelítésünk tehát nem operai, inkább zenés színházi: recitativo helyett prózai jelenetek, gyakori melodráma – elsősorban dráma! Talán születik egy új mű, amely igaz, csak emlékeztet az eredetire, viszont jelenidejű hatásában mégis sokat tudhat.
Legyen, ez az ára, annak, hogy megismertessük a közönséggel Mozart művét.