Színházak
Zsámbéki Színházi Bázis
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
Sultz SándorMedve(gy)
Csehoviáda vagyis játék egy részben
Anton Pavlovics Csehó (Zsámbéki Színházi Bázis és a Szép Színház Stúdió) bemutatója
- Anton PavlovicsJámbor József
- Pavlovics AntonNagy László Zsolt
- Irina ProzorovaPallai Mara
- Ivan Romanics CsebutikinSimó Krisztián
Rendezõasszisztens: Liptai Dóra, Világítás-hang: Grónay György
- rendezőJámbor József
- díszlettervezőTrón Árpád †
- jelmeztervezőTrón Árpád †
- zeneWeber Kristóf
A medve(gy) c. darab furcsa vízió: egy téren és idõn kívüli világban játszódik, mely látszólag a 1905-ös (vagy 20-as) évek polgárháborús Oroszországára emlékeztet, – de hogy ez mely század 05-ös (20-as) éveit jelenti: a XX.-ét, a XXI.-ét, vagy netán a XXII.-ét, végül is homályban marad.
A színhely egy vidéki vasútállomás váróterme, ahol összefut a korosodó, szemüveges, tûnõdõ értelmiségi-filosz Anton Pavlovics, és a vele egykorú, de fiatalabbnak tûnõ, jóképû és agresszív katonatiszt Pavlovics Anton. Jól láthatóan a világhírû író, Anton Pavlovics Csehov személyiségének egy-egy szegmenseként (vagy reinkarnációjaként) vannak jelen. Velük együtt várakozik Irina, aki a Három nõvér egyik fõszereplõjének figuráján túl, mintegy az összes csehovi nõalakot összegzi magában, valamint, furcsa-groteszk mellékalakként – állomásfõnökként, manóként, koboldként, mókás szellemként – feltûnik Csebutikin, a csehovi mellékfigurák esszenciáját adván.
Kiderül: furcsa módon az összes Csehov-dráma szereplõi õk. Múltidézõ mondataikból rájövünk: egy összefüggõ Csehov-világ teremtményei róják itt köreiket, ebben a lepusztult, világvég-utáni hangulatot árasztó vasúti épületben.
Közben az állomás falain túl dörög a polgárháború, fékevesztett harci szerelvények dübörögnek át a síneken megállás nélkül, s szép lassan a várótermi figurák közt is gyilkos harc alakul ki-ki marad érvényes, ki gyõz, ki fogja uralni ezt a Csehov-glóbuszt, (jelesül:melyikük által képviselt interpretáció a helytálló) s egyben miként vívják meg harcaikat önnön – darabbéli – végzetük ellen.
Aztán a darab végén úgy tûnik, pillanatok múlva befut a régen várt szerelvény. Egyre közelebbrõl hallani dübörgését
„Ich Sterbe.(Meghalok).” – mondta Csehov 1904 júliusában két szívinfarktus után. Orvosa pezsgõt javasolt neki, Csehov megjegyezte, mily régen nem ivott már pezsgõt, és meghalt.
Hõseink kevéssel (talán egy évvel, talán százzal, talán kétszázzal) ezután találkoznak.
„És megfordul dermedve már, mögötte most a medve áll…” Ebbõl a Lermontovtól származó sorból származik a darab címe.(És nem – mint azt sejteni vélnénk – Csehov „Medvé”-jébõl.)
Miért élünk, miért halunk, s miért úgy, ahogy azt éppen tesszük?
Sultz talált erre egy csehovi választ.
Mi megkeressük rá a miénket.
Jámbor József
A színhely egy vidéki vasútállomás váróterme, ahol összefut a korosodó, szemüveges, tûnõdõ értelmiségi-filosz Anton Pavlovics, és a vele egykorú, de fiatalabbnak tûnõ, jóképû és agresszív katonatiszt Pavlovics Anton. Jól láthatóan a világhírû író, Anton Pavlovics Csehov személyiségének egy-egy szegmenseként (vagy reinkarnációjaként) vannak jelen. Velük együtt várakozik Irina, aki a Három nõvér egyik fõszereplõjének figuráján túl, mintegy az összes csehovi nõalakot összegzi magában, valamint, furcsa-groteszk mellékalakként – állomásfõnökként, manóként, koboldként, mókás szellemként – feltûnik Csebutikin, a csehovi mellékfigurák esszenciáját adván.
Kiderül: furcsa módon az összes Csehov-dráma szereplõi õk. Múltidézõ mondataikból rájövünk: egy összefüggõ Csehov-világ teremtményei róják itt köreiket, ebben a lepusztult, világvég-utáni hangulatot árasztó vasúti épületben.
Közben az állomás falain túl dörög a polgárháború, fékevesztett harci szerelvények dübörögnek át a síneken megállás nélkül, s szép lassan a várótermi figurák közt is gyilkos harc alakul ki-ki marad érvényes, ki gyõz, ki fogja uralni ezt a Csehov-glóbuszt, (jelesül:melyikük által képviselt interpretáció a helytálló) s egyben miként vívják meg harcaikat önnön – darabbéli – végzetük ellen.
Aztán a darab végén úgy tûnik, pillanatok múlva befut a régen várt szerelvény. Egyre közelebbrõl hallani dübörgését
„Ich Sterbe.(Meghalok).” – mondta Csehov 1904 júliusában két szívinfarktus után. Orvosa pezsgõt javasolt neki, Csehov megjegyezte, mily régen nem ivott már pezsgõt, és meghalt.
Hõseink kevéssel (talán egy évvel, talán százzal, talán kétszázzal) ezután találkoznak.
„És megfordul dermedve már, mögötte most a medve áll…” Ebbõl a Lermontovtól származó sorból származik a darab címe.(És nem – mint azt sejteni vélnénk – Csehov „Medvé”-jébõl.)
Miért élünk, miért halunk, s miért úgy, ahogy azt éppen tesszük?
Sultz talált erre egy csehovi választ.
Mi megkeressük rá a miénket.
Jámbor József
2008. 09. 05.
