Színházak
Zsámbéki Színházi Bázis
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
Andrzej WajdaNasztaszja Filippovna
F.M. Dosztojevszkij A félkegyelmû címû regényének motívumai alapján
- MiskinVeress Albert
- RogozsinSebestyén Aba
- Nasztaszja FilipovnaTompa Klára
- rendezőKövesdy István
- tervezőBartha József
- zeneKönczei Árpád
- mozgásLiviu Matei
A darab, ha lehet annak nevezni, Dosztojevszkij A félkegyelmű című remekművének „adaptációja”. Nem mindennapi változatról van szó. A kiváló lengyel rendező – nyilván önmaga számára készített – feldolgozása nem szokványos dramatizálása a regénynek. Az ilyen jellegű vállalkozások eredménye rendszerint nehézkes, epikus, a prózát, a regény sajátos hömpölygését és sokrétűségét reprodukálni akaró „csinálmány”, mely rendszerint hiányérzetet ébreszt a nézőben-olvasóban, hiszen a vállalkozás önmagában hordozza az ellentmondást, és képtelen egy teljesen más természetű műfajba gyömöszölni a regény gazdagsását, valamennyi cselekményszál és szereplő ugyanolyan összetett bemutatását, kibontását, mint ahogyan azt a regény, saját törvényszerűségei szerint teheti és teszi.
Wajda tisztában lehetett ezzel, és ezért vállalkozása öntörvényű művet eredményezett. Nem próbál a teljesség igényével nyúlni a regényhez, hanem egyetlen motívumra koncentrál – ami egyébként a Dosztojevszkij-mű főmotívuma. Darabjában kizárólag a két férfi főszereplő jelenik meg, no meg az a „motívum” (hiszen a drámában már nem élő szereplő), ami összeköti őket, és ami ezért kohéziós erőként tartja össze ezt a „furcsa párost” és válik címszereplővé: a nő, azaz Nasztaszja Filipovna. Azzal kezdődik a színpadi mű, amivel a regény véget ér. És innen, a végpontból visszafelé, flash-back technikával bontakozik ki a történet, ez a nem mindennapi, megrázóan gazdag „háromszög”. Izgalmas szellemidézés zajlik a színpadon, minden a két férfi által, a rendkívüli pillanat ihletettségében tárul elénk, koncentráltan, elementárisan, gyötrő-fájdalmas „lélektorna” során. Az emberi természetrajz plasztikus, gazdag, és drámaian izgalmas viszgálatának lehetünk részesei és tanúi, amely során a két résztvevő – és velük talán majd a néző is – lemerészkedhet a lélek legmélyebb bugyraiba.
A nem szokványos dramaturgiai bravúr nem szokványos színházi megoldásokat indukál, provokál – miközben rendkívül ökonomikusan lényegretörő. A megfelelő forma keresése izgalmas művészi vállalkozásnak, kalandnak ígérkezik.
a marosvásárhelyi Várban a Mészárosok-bástyájában mutatta be idén júniusban ezt az előadást a Yorick Kulturális Egyesület , melynek célja egy olyan fórum létrehozás, mely újfajta színt szeretne adni a marosvásárhelyi magyar kuturális életnek, de ennek határain kívül is egy újszerű, merészebb színházi gondolkodást szeretne meghonosítani.
Így írnak erről az egyesület tagjai: „Hisszük azt, hogy a közönséget nevelni kell és lehet, hisszük azt, hogy a közönség nyitott az újra, a másra. Ezért olyan stúdió vagy nem-konvencionális térben létrehozandó előadásokat tervezünk, ahol célként jelöljük meg a számunkra hagyományos vagy már elavult színházi nyelv megújítását. Előadásainkban tág teret szánunk a kísérletezésnek.
Célunk a marosvásárhelyi és erdélyi fiatal alkotók (színészek, rendezők, dramaturgok, képzőművészek, zenészek) terveinek, ambícióinak támogatása, kibontakozásuk segítése.”
Ennek egyik első példája ez az előadás.
Wajda tisztában lehetett ezzel, és ezért vállalkozása öntörvényű művet eredményezett. Nem próbál a teljesség igényével nyúlni a regényhez, hanem egyetlen motívumra koncentrál – ami egyébként a Dosztojevszkij-mű főmotívuma. Darabjában kizárólag a két férfi főszereplő jelenik meg, no meg az a „motívum” (hiszen a drámában már nem élő szereplő), ami összeköti őket, és ami ezért kohéziós erőként tartja össze ezt a „furcsa párost” és válik címszereplővé: a nő, azaz Nasztaszja Filipovna. Azzal kezdődik a színpadi mű, amivel a regény véget ér. És innen, a végpontból visszafelé, flash-back technikával bontakozik ki a történet, ez a nem mindennapi, megrázóan gazdag „háromszög”. Izgalmas szellemidézés zajlik a színpadon, minden a két férfi által, a rendkívüli pillanat ihletettségében tárul elénk, koncentráltan, elementárisan, gyötrő-fájdalmas „lélektorna” során. Az emberi természetrajz plasztikus, gazdag, és drámaian izgalmas viszgálatának lehetünk részesei és tanúi, amely során a két résztvevő – és velük talán majd a néző is – lemerészkedhet a lélek legmélyebb bugyraiba.
A nem szokványos dramaturgiai bravúr nem szokványos színházi megoldásokat indukál, provokál – miközben rendkívül ökonomikusan lényegretörő. A megfelelő forma keresése izgalmas művészi vállalkozásnak, kalandnak ígérkezik.
a marosvásárhelyi Várban a Mészárosok-bástyájában mutatta be idén júniusban ezt az előadást a Yorick Kulturális Egyesület , melynek célja egy olyan fórum létrehozás, mely újfajta színt szeretne adni a marosvásárhelyi magyar kuturális életnek, de ennek határain kívül is egy újszerű, merészebb színházi gondolkodást szeretne meghonosítani.
Így írnak erről az egyesület tagjai: „Hisszük azt, hogy a közönséget nevelni kell és lehet, hisszük azt, hogy a közönség nyitott az újra, a másra. Ezért olyan stúdió vagy nem-konvencionális térben létrehozandó előadásokat tervezünk, ahol célként jelöljük meg a számunkra hagyományos vagy már elavult színházi nyelv megújítását. Előadásainkban tág teret szánunk a kísérletezésnek.
Célunk a marosvásárhelyi és erdélyi fiatal alkotók (színészek, rendezők, dramaturgok, képzőművészek, zenészek) terveinek, ambícióinak támogatása, kibontakozásuk segítése.”
Ennek egyik első példája ez az előadás.
2005. 06. 08.