A Thomas Vinterberg Festen című filmjének forgatókönyve nyomán készült előadás egy család ünnepi ceremóniájából, egy köztiszteletben álló polgári család pátriárkájának születésnapjából indul. A vacsora közepén a legidősebb fiú köszöntőt mond, ezzel felborítja az ünnep rendjét: leleplez egy, az egész családot érintő abúzus- és elhallgatástörténetet. Ettől a pillanattól kezdve az asztal az emlékezés és a tagadás csataterévé válik: egymásnak feszül az igazság és az azt rejtegető összes beidegződés. A színpadi tér többféle értelmet nyer: az ünnep meghívottai egyben nézők is, az előadás pedig egy leleplezésláncolat. Egy rítus, amely egy olyan légkörben, ahol a showműsorok felszínes szórakoztatása mellett a vallomások nyers ereje is jelen van, akár beilleszthető az ünnepi műsorba. Az előadás így folyamatosan a személyes trauma és a kollektív elhallgatás politikai dimenziója között mozog. A Festen nem csupán egy családi történet, hanem egy lenyomata is annak a működési formának, ahogyan a különböző közösségek védelmezik a saját titkaikat – legyen szó családokról, társadalmi csoportokról, intézményekről. Az ünnep olyan kontextust teremt, ahol az összejátszás lelepleződhet, az igazság pedig többé nem hagyható figyelmen kívül.