Színházak
Thália Színház
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2006/2007
- 2004/2005
- 2003/2004
- 1995/1996
Luigi PirandelloÖltöztessük fel a mezteleneket
- Ersilia DreiM. Kántor Melinda
- Franco Laspigavolt sorhajóhadnagyMolnár Levente
- GrottikonzulSzabó Tibor m.v.
- Ludovico NotaBogdán Zsolt
- Alfredo CantavalleújságíróBíró József
- OnoriaházvezetőnőVarga Csilla
- KislányAmbrus Gyurka Zsófia
Ügyelő Mányoki László
Súgó Tóth Andrea
Súgó Tóth Andrea
- rendezőBocsárdi László m.v.
- díszlettervezőBartha József m.v.
- jelmeztervezőBartha József m.v.
- dramaturgKelemen Kinga
- zenei szerkesztőBocsárdi László m.v.
Ludovico Nota, a híres regényíró a kórházból magához viszi Ersilia Drei-t, a kis cselédlányt, aki öngyilkosságot kísérelt meg egy parkban, mert elhagyta a vőlegénye. Esetéről a helyi lap hasábjain megjelent riportban olvasott, és elhatározta, hogy regényt ír a lány romantikusnak tűnő szerelmi történetéből. Onoria asszony, a házvezetőnő nem szívesen látja vendégül az új jövevényt, és lassan az író is megbánja elhamarkodott tettét, hiszen a riport nyomán elárasztják házát a történet szereplői: a szenzációhajhász újságíró, a vőlegény, aki bocsánatot akar kérni; Grotti konzul, akinél a lány nevelőnőként dolgozott, és aki mindent cáfol, ami az újságban megjelent. Lassan már nem tudjuk, hogy ki hazudik és ki mond igazat, hogy mi is történt valójában és főként ki a hibás azért, ami történt.
Pirandello ismét bebizonyítja nekünk, hogy semmi sem az, aminek látszik; hogy nincs egy történet, csupán össze nem illő történet-foszlányok vannak, amelyek semmivel sem visznek közelebb egy objektív valósághoz, melynek, ezáltal a létezése is kétségbe vonható.
Miközben valamit mégis megtudunk, hiszen az előadás – hol derűsen és távolságtartóan, hol vádlón és fájdalommal telve – nekünk tart tükröt: tétovaságunkról, esetlenségükről, gyarlóságainkról szól.
Pirandello ismét bebizonyítja nekünk, hogy semmi sem az, aminek látszik; hogy nincs egy történet, csupán össze nem illő történet-foszlányok vannak, amelyek semmivel sem visznek közelebb egy objektív valósághoz, melynek, ezáltal a létezése is kétségbe vonható.
Miközben valamit mégis megtudunk, hiszen az előadás – hol derűsen és távolságtartóan, hol vádlón és fájdalommal telve – nekünk tart tükröt: tétovaságunkról, esetlenségükről, gyarlóságainkról szól.
2004. 01. 28.