„Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz dolog meghalni.” – mondta a 39 éves Hasek, és meghalt. A banktisztviselô, szerkesztô, hírlapíró, olykor jobb híján kutyakereskedô: „Minden kutya zsákbamacska volt.” – jegyezték fel számtalan ironikus mondása közül az egyiket. Életfilozófiája, mely mûvei (a Svejken kívül temérdek novellája, publicisztikai írásai) alaphangját megadja, így szól: „Ebben a világban az ember csak úgy ôrizheti meg szabadságát, ha hülye.” Saját életében olykor túlment a hülyéskedésen, kötélen egyensúlyozta végig életét. Az anarchiától a forradalmárságig mindent kipróbált, kétszer nôsült, csakhogy elválni „elfelejtett”, ezért bigámiáért vád alá helyezték, amitôl nagy nehezen hosszú évek alatt sikerült megszabadulnia.

Az elsô világháború kitörésekor belépett a hadseregbe. A fronton töltött rövid idô után 1915-ben orosz fogságba esett. 1916-ban elengedték a fogolytáborból, hogy propagandistaként csatlakozzon az újonnan alakuló Csehszlovák Légióhoz. Majd 1919-ben épségben visszajut az ô szeretett városába, Prágába. Forradalmár életét visszacseréli az anarchista létre. Ahogy élete nagy részében, úgy halálában is körön kívül került ez a kedves, fura figura: egy eldugott kis csehországi falu kis temetôjének bozótos sarkába temették felekezet nélküliek, öngyilkosok és gonosztevôk közé.