„A világ magyarságáért” elismeréssel kitüntetett Udvari Kamaraszínház legújabb előadása a Fehér Szarvas. Az utolsó koronázott magyar király, IV. Károly hazatérésére tett kísérletekről, és az ezt övező szervezkedésekről eddig még senki nem írt színdarabot. Az Andrássy Attila, a színház alapítója és művészeti vezetője, által írt színdarab témája sorsok lendületes ütközése, egy világ, amely végleg tovatűnik. Magyarország 1920-as szétszabdalása akkor is, és most is fájó téma annak, aki a magyar történelem iránt igazán érdeklődik, vagy éppen színházban, előadás formájában akar foglalkozni ezzel. Az előadás az egyik szálon bemutatja, hogy mi történik a magyar úrral és feleségével immár román földön: birtokukat elveszik, udvarházukat kirabolják, kertjüket kifosztják, és zaklatják őket a Securitate emberei, valamint ezen felbátorodva a saját cselédeik is. Az elcsatolt területekről menekül a magyarság meghatározó rétege. A második felvonásban már Budapesten vagyunk, ahol az utolsó koronázott magyar király hazatérését készíti elő egy végsőkig elszánt csapat. Egy ilyen fontos történelmi pillanatban is ott van a mindenkori ember életében a szerelem, az ármány, a kémkedés, a féltékenység, és ezek mind hozzájárulnak sorsok tönkretételéhez, vagy éppen a felemelkedéshez, akár a történelem menetéhez is.

Az előadás záróképében úgy tűnik, hogy sikerül megalapítani a Fehér Szarvas Társaságot, mindenki ugyanazt szeretné, hogy a fehér szarvas - csodaszarvas mint jelkép, vezessen a fény felé, de ez csak a látszat. Mindenki álarcot visel, másnak szeretne látszani, mint ami valójában, az érdekeinek megfelelően váltogatja az álarcát. A megerőszakolt koccint az erőszakolójával, a megvert a kínzójával. És jön a hír: a király visszatért. Ebben a pillanatban derül ki igazán, hogy ki hová tartozik. Az előadás utolsó mondata valójában megsemmisítő: ha az uralkodó látná, hogy mit tettek alattvalói az országával, akkor lehet, hogy ő is elmenekülne.

A szereplők életén, megpróbáltatásain keresztül valós képet kapunk a ’20-as évek elejének magyar viszonyairól, s példát bátorságból, hitből, hazaszeretetből és szerelemből.

Az előadás gondolkodásra késztet, valamint arra, hogy levegyük álarcainkat, mert az számít igazán, ami alatta van. S mint hajdan Nimród fiait, talán minket is tud vezetni a fehér szarvas.

Az Udvari Kamaraszínház alapítója és művészeti vezetője, Andrási Attila által írt színdarab témája Trianon utáni sorsok lendületes ütközése, egy világ, amely végleg tovatűnik. Magyarország 1920-as szétszabdalása akkor is, és most is fájó téma annak, aki a magyar történelem iránt igazán érdeklődik, vagy éppen színházban, előadás formájában akar foglalkozni ezzel. Az előadás egyik szála bemutatja, hogy mi történik a magyar úrral és feleségével immár román földön. Az elcsatolt területekről menekül a magyarság meghatározó rétege. A második felvonásban már Budapesten vagyunk, ahol az utolsó koronázott magyar király hazatérését készíti elő egy végsőkig elszánt csapat. Egy ilyen fontos történelmi pillanatban is ott van a mindenkori ember életében a szerelem, az ármány, a kémkedés, a féltékenység, és ezek mind hozzájárulnak sorsok tönkretételéhez, vagy éppen a felemelkedéshez, akár a történelem menetéhez is.A szereplők életén, megpróbáltatásain keresztül valós képet ka-punk a ’20-as évek elejének magyar viszonyairól, s példát bátor-ságból, hitből, hazaszeretetből és szerelemből.