Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényét a Mezei Kinga – Gyarmati Kata szerzőpáros adaptálta színpadra Koldustetű címmel. A gyermeki lét és a felnőtté válás kérdéseit igyekszik megfogalmazni ez a produkció. Azokat az érzéseket feszegeti, amelyek a közös emlékek, az elmenés – itt maradás, visszatérés, honvágy kapcsán felmerülhetnek az emberben. A kárókatonák még nem jöttek vissza egy együtt felnövő generáció szimbóluma, fájdalmasan szép mondanivalója pedig a mélyen bennünk élő gyermekkorból táplálkozik, mely kihat egész életünkre, és meghatározza későbbi gondolkodásunkat.
Ritkán nyílik alkalom egy rendező számára, hogy egy korábbi előadásának folytatásaként alkosson meg egy új produkciót. Mezei Kinga a színpadi változat megírásakor és a próbafolyamat alatt is úgy gondolkodott erről a produkcióról, mint a Via Italia folytatásáról, melyet szintén az Újvidéki Színházban rendezett meg, ugyanezekkel a szereplőkkel. Így tehát valamennyi alkotó számára egy továbblépés volt ez az előadás, folytatva az új színházi formák és kifejezésmódok keresését, melynek eredményekét egy átgondolt, jól kidolgozott előadás született.


Részletek Szeli István „ A kárókatonák még nem jöttek vissza” 1994-es kiadásához írt „Emlékeztetőjéből”:

„Gion Nándor ( 1941-2002 ) a jugoszláviai magyar prózaírók középnemzedékének legismertebb alakja, a modern magyar próza határainkon túl is elismert művelője.
Szenttamáson született 1941-ben. Az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén szerzett tanári oklevelet, majd a Rádió munkatársa lett. Több irodalmi díj nyertese.
Gion regényeinek „mélyrétegeit” az ifjúkorban kell keresnünk. Nem abban az értelemben, hogy egyszerűen felidéz bizonyos élményeket és megtörtént dolgokat a gyermekkorból vagy a kamaszéletből, hanem úgy, hogy mai mondanivalóhoz, tehát a mai világról és emberről vallott véleményének közléséhez az elmúlt évtizedek eseményeit, színtereit, emberi kapcsolatait használja fel.”

„A regényben szereplő romlatlan kamasztársaság ösztönösen érzi, keresi, olykor meg is fogalmazza a maga naiv módján az élet magasabb értelmét, a magassághoz, tisztasághoz és emberi élethez vezető út lényegét, azt, hogy mi az élet értéke, szépsége, igazsága, miben különbözik a rúttól, rossztól, hamistól és gonosztól. Melyek azok a járható utak, amelyek elvezetnek az értelmes és igaz élethez.”

„A kárókatonák ( más néven kormoránok ) a szárcsához, vadlúdhoz hasonló, de egyre ritkábban látható szárnyasai a folyóparti és állóvízi élővilágnak ma már kiveszőfélben vannak. A lexikonból azt tudjuk meg erről a madárfajtáról, hogy „Tollazata fekete. Kitartóan úszik és bukik. Kizárólag halakkal táplálkozik, halgazdasági szempontból rendkívül káros. Vonuló madár.”