ERNŐ1: „Igen, ez a legnagyobb szenvedés, ez, amit az ember intelligen­ciájára mértek. Ezt a sűrű butaságot nyelni, ezt a mocsok ködöt színi levegő helyett, a hazugságot, a butítást, a butaságot. Tűrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet.

ERNŐ2: Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek.

ERNŐ3: Magyarországot, kérlek, le lehetett egy mondatba írni. A pa­raszt szidja az urakat, az urak szidják a zsidókat, a zsidók szidják egymást.

a nézőkhöz   

Szegénykéim, hogy untatlak már titeket...”

/részlet az előadásból/