A Krétakör társulata a 2001/2002 évadban a teljes Büchner-trilógia bemutatását tervezi. A sorozat első darabja a Woyzeck. Ebben a társulat a Zsámbékon, aztán Budapesten bemutatott, majd Párizsban nagy sikerrel vendégszerepelt Baal formanyelvét, színházi világát szeretné folytatni - költői képekben fogalmazott, zenés fizikai színházat akarunk csinálni.

Az előadás tere egy állatketrec lesz, ebbe lesznek bezárva az előadás elejétől a végéig a játszó színészek, így az előadás terében való létezésük metafizikai értelmet nyer.
A kutatás középpontjában a vallás, szerelmi féltékenység, az elme megbomlása és a világgal, illetve önmagunkkal szembeni kiszolgáltatottság áll.
Az előadást - mint a Krétakör produkcióit általában - élőzene kíséri, a térben pedig eddig általunk még nem alkalmazott látványelemeket használunk (vízen átszűrődő fény)
.Az előadást különleges munkafolyamatban hozzuk létre, ennek fázisai az alábbiak:
1. Az erőd - Komáromban a Monostori erőd elhagyatott bástyájában dolgozunk műhely-jelleggel három hétig. A munkánk eredményét egyfajta vándorló színházban mutatjuk be, ahol a nézők együtt mozognak az előadással. (június 18 - július 8)
2. A templom - Zsámbékon a romtemplomban dolgozunk egy hétig, a végén itt is bemutatjuk, amit létrehoztunk: egy újabb tanulmányt a Woyzeck-hez. (augusztus 1-7)
Ezután (augusztus 8-tól szeptember közepéig) a budapesti Thália Színházban készítjük el az előadás zárt színházi verzióját.
3. Az utazás - az így létrejött produkció bemutatója Berlinben lesz, négy előadást játszunk itt, majd további tízet a Párizs melletti Bobignyban.
4. A megérkezés - október közepén mutatjuk be az előadást a budapesti közönségnek, az Őszi Fesztiválon. És jövőre visszatérünk vele talán az Erődbe és a Templomhoz


A Krétakör Woyzeck-előadása kísérlet: megpróbáljuk felfedezni a magunk és színészi eszközeink határait, a színházi kifejezés új eszközeit. Nem Büchner töredékének rekonstruálása a célunk, hanem újrateremtése, a magunk nyelvén. Az elmesélésnél fontosabb a történet mély-áramainak felfedezése, a rejtett lényeg megragadása.

Az előadás műfaja: munkáscirkusz. Számunkra Woyzeck munkás; ő a világba belevetett kisember, aki létének minden alapvető viszonylatában kiszolgáltatott. Cirkusznak nevezzük, mert olyan kiszámíthatatlan pillanatokat próbálunk megteremteni a színházban, amelyekben minden megtörténhet, mint a cirkuszban, a dobpergést követő csendben.