Ismét olyat mutathat a magyar közönségnek, amelyért percekig tartó tapsvihar fogadja majd. Április végén megjelent StandArt című lemezén klasszikus jazzsztenderdeken csavart egy váratlant, így adva teljesen új hangzást az örökzöld slágereknek.

Az Örményországban született Tigran Hamasyan ízig-vérig 21. századi muzsikus, aki a merev műfaji határokat szabadon kezelve minden olyan hatást beépít saját zenéjébe, amely megérintette a lelkét. Klasszikus jazz, tradicionális örmény népzene, dühöngő rockritmusok, szakrális hangzás – mind-mind hatással voltak rá, és mindegyik megjelenik valamilyen formában a kompozícióiban. Ahogy sokan mások, Tigran is a szülői házban ismerkedett meg először a zenével: édesapjának a rock, nagybátyjának a jazz megkedvelését köszönheti. Tanulmányai során került kapcsolatba a klasszikus zenével, majd felesége által az örmény egyházi zenébe is bepillantást nyerhetett. „A zene összes arcát szeretem – mondta első magyarországi fellépése előtt a Fideliónak adott interjújában. – Számomra sem a hard rock, sem a szakrális zene nem szélsőséges. Egyszerűen csak azt játszom, amit imádok.”  Utóbbi kijelentést pedig mindenki alátámaszthatja, aki látta már élőben zenélni. Akár szólóban, akár zenekarral lép színpadra, akár klasszikus, akár modernebb stílusban játszik – mindenhogy önazonos.

Ugyanígy igaz ez frissen megjelent StandArt című albumára is, amelyen amerikai jazzsztenderdeket dolgoz fel az 1920-as és 1950-es évek közötti időszakból, többek közt Richard Rodgers, Charlie Parker, Jerome Kern és David Raskin remekei közül válogatva. Bár sorrendben már a tizenegyedik saját lemeze, meglepő módon ez az első olyan korong, amelyen a műfaj alaptételeinek számító kompozíciókhoz nyúl. Persze ezt is a maga stílusában, az őt ért zenei hatásokat beépítve teszi. A klasszikus zongorasztenderdeket rendhagyó ritmusok, állandó tempóváltások és itt-ott felbukkanó örmény folkmotívumok teszik izgalmasan újszerűvé.

A napokban induló turnéján, amelynek május 20-i állomása a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem lesz, a felvételeken is hallható zenésztársaival, Matt Brewer basszusgitárossal és Justin Brown dobossal együtt bizonyítja majd be, hogy akár egy száz évvel ezelőtt írt, mindenki által jól ismert dal is nyújthat friss és üdítő élményt, ha kellően nyitott szívvel – és leginkább nyitott füllel állunk hozzá.