"Aki ma a hazugság és a tudatlanság ellen harcolni akar, és az igazat akarja írni, annak legalább öt nehézséget kell legyőznie. Szüksége van bátorságra, hogy megírja az igazságot, noha azt mindenütt elnyomják; bölcsességre, hogy felismerje, noha mindenütt elleplezik; művészi erőre, hogy jól forgatható fegyverré kovácsolja; ítélőképességre, hogy kiválassza azokat, akik valóban jól forgatják majd; ravaszságra, hogy el is tudja juttatni hozzájuk." (Bertolt Brecht)


A Peacock házaspár jól muködô, "tisztességes" vállalkozása - az extra profit kecsegtetô reményében - ünnepre készül: a királynô koronázására. Közben lányuk, Polly - aki megszökött az éjszaka - titokban esküvôjét "szervezi" a gengszter maffia charmeur fônökével, Bicska Maxival.
Így kezdôdik Kurt Weill és Bertolt Brecht Koldusoperája - a végkifejletet,
"a boldog véget" mindannyian ismerjük. Mindeközben elhangzanak híres,
és örök érvényu dalok: Cápa-dal, Barbara-song, Salamon-dal, Ágyú-dal... a mára már klasszikussá vált Blum versfordításaival.


"A darab üzenete nem túl bonyolult, manapság pedig már zsigerből értjük,
mi történik az emberrel a pénz, a csalás, a hazugság világában.
Ez az üzenet "magától beszél", nincs mit aktualizálni rajta. Ami engem izgat, az a jelszerű beszédmód, az "ősszínházi", eredendő sűrítés.
Mint egy bábjátékban. Vitéz László beszél így: én csak egy mesét mondok, aztán ti meg vonjatok le belőle, amit akartok. Meg akarom tartani a mű vásári jellegét, a szó nemes értelmében vett teatralitást. Erősítve ezt azzal, hogy én szeretem durván váltani a hangulatokat, és felmutatni az emberi viszonyok szélsőségeit. Kibontani két-két ember kapcsolatának nem pusztán társadalmi beágyazottságát: Polly és Maxi, Peacock és Tigris Brown... És még valami: fekete-fehér, szemcsés, rossz videofelvételen láttam a legendás Ljubimov-előadást, ami még így is megfogott. Nem lopni, de tisztelettel idézni szeretnék abból, hogy azt a világot egy pillanatra tükröztessem a mában. És tisztelegjek a nagy Mesterek előtt: ezért is hívtam Kikiáltónak Törőcsik Marit és Garas Dezsőt."
(Alföldi Róbert)