Hogy van az, hogy a színházban nem szövődnek szerelmek, csak moziban? Ott összeér két térd, ott combra csúszik a tenyér. De a színházban a Rómeó és Júlia alatt – semmi. A színházban nem. Felvonulunk, bevonulunk, nézünk, tapsolunk, elvonulunk, sóhajtunk: emlékezetes esténk volt. Sőt, amikor bevonulunk az előadásra, már akkor mondjuk magunkban: ez szép emlék lesz. Nagyanyám jut eszembe, aki mindig odahívott maga mellé, amikor elvágta a csirke nyakát. Látod? Ez lesz az ebéd. Nézzed!