„Nem szívesen ajánlok, pláne dicsérek egy olyan színházi estét, melynek én írtam a szövegét, s hogy ez esetben mégsem érzem kínosnak, az épp a hét főszereplőnek, a hét asszonyának, Csákányi Eszternek köszönhető. Annak, hogy ez a harmadik évadát kezdő sikeres előadás, monológfüzér, alakváltó-parádé egyre inkább Csákányié. Továbbra is én írtam, persze, de előadásról előadásra az ő húsává-bőrévé vált, pontosabban bőreivé és arcaivá. Az én alakjaimból megformált figurái erősen visszahatnak arra, ahogy én képzelem el a hőseimet, pontosabban ezek a nők legalábbis közös hősök immár, egy nagy színésznő elementáris alakváltozatai. A próbák idején, egy előző szórólapra olyasmit írtam, kíváncsi vagyok, kik ezek az én mondatasszonyaim Csákányi originális olvasatában/játszatában, illetve kik vagyok én bennük. Hogy mostanra mindezt „tudom”, az túlzás, hisz az ember se magát, se a hőseit nem tudhatja kiismerni. De hogy többet tudok róluk, tehát magamról, az Csákányi Eszter művészetének és ennek a virtuóz előadásnak köszönhető.”
Parti Nagy Lajos