A Karnyóné olyan modern, hogy valójában közelebb áll hozzánk, mint bármi, amit a vígjáték műfajában a következő száz év irodalma létrehozott. Csokonai aktualitása ott leledzik a figurákban, a szereplők viszonyrendszerében, mert minden komikus helyzet tragikumra épül. Karnyóné szánalmas magánya, szerelemvágyása; Tipptopp uraság csiricsáré, divatbájoló figurája, Lipittylotty pénzhajhászó, elveszett csalója; Kuruzs, a pénzért mindenhez értő doktor, borbély, poéta, kosárkötő; a gyengeelméjű, csupaszeretet Samu; Lázár és Boris sziporkázó paraszt-párosa elég is egy vígjátéki helyzethez.

Történhetne bárhol, bármikor, a varázslat mégis akkor kezdődik, amikor eltartva magunktól a MÁT, egy messzi világba utazunk, a rokokó cirádás világba, a csecsebecsék boltjába csöppenünk, ahol minden forma tökéletes, csak az emberi szándékok zavarnak be néha, de a ruhák susognak, rizsporos, púderes mámor. Megnyílik a világ, mint egy zenélő doboz, s egybefonódik minden, ami lelket emelhet tündérestül, feltámadásosul, s mi csak felhőtlenül, olykor keserédesen nevetünk, mert ez egy kedves mese, nem a valóság, üde és kellemes, oly szép, hogy bár igaz lenne.

Színházunk e darabbal a 250 éve született Csokonai Vitéz Mihály előtt kíván tisztelegni.