Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Parti Nagy LajosMauzóleum
- Rigó JánosKardos M. Róbert
- Kokker LajosHerman Ferenc
- Hamuhó ÖdönDobos Imre
- Lapos ElemérPál Hunor
- Ischler Józsefifj. Kovács Levente
- Ischler JózsefnéTóth Tünde
- Paparuska KárolyHajdu Géza
- Rásó DezsőDimény Levente
- Cseleszta BélaKiss Csaba
- Lindauer MariFirtos Edit
- Szevics ArankaJankovics Anna m.v.
- Klumpet FerencnéCsíky Ibolya
- rendezőSzabó K. István m.v.
- művészeti igazgatóDimény Levente
- díszlettervezőKiss Borbála m.v.
- jelmeztervezőKiss Borbála m.v.
- zeneHorváth Károly m.v.
- fényNosz BotondNagy Imre
- hangZsurka JózsefBősze László
- súgóKörner Anna
- ügyelőVajda Zoltán
A Mauzóleum rémbohózat, melyet a budapesti Katona József Színház 1995-ben nagy sikerrel játszott. A siker mögött igazi írói teljesítmény áll. Az abszurdba hajló történetben a piti gengszterek egy cukrászüzem kemencéjében hamvasztják el a zsaroló ukrán maffiózót. S amíg a krémesek a pincében sülnek, a lerobbant bérház lakói – ahol mindeme rémség zajlik –, ki-ki a saját életstratégiájának megfelelően megpróbál napirendre térni a roppant furcsa ügy fölött. A szerző bravúrosan ötvözi az ironikus és lírai elemeket, bonyolult életérzések megfogalmazását adja megkomponált dialógusai révén. A rendszerváltozástól érintetlenül hagyott világnak látszik az a létezési tér és mód, amit a szerző rendkívül erőteljes nyelvi eszközökkel idéz meg. A budapesti lepusztult bérházakban egymáshoz hasonultan, egymás túszaiként élő lepusztult lakók sorsán a politikai változás nem sokat változtatott. Erre utal a szerzői instrukció első mondata is, mely szerint „Játszódik tegmanap - valamikor '86 és '94 között -, a magyar jelen félmúltjában”. Tarján Tamás kritikus szerint „a Mauzóleum a totális dezillúzió színműve, amelyben a kiábrándultság okozói nem a szereplők és nem is a lepusztult helyszín, hanem a kor és az ideológia: ötven, a világtörténelemtől - és a magyar történelemtől - elragadott esztendő.” Parti Nagy Lajos a '90-es évek közepén a Katona József Színház felkérésére írta a Mauzóleumot. Mint mondta, a darabot egyrészt ez a felkérés hozta létre, másrészt valamiféle kíváncsiság, hogy mit csinálnak a prózabéli hősei a színpadon, „a mindennapiműnyelvük” hogyanműködik ebben a közegben. A Mauzóleum helyszíne egy pesti bérház, amelynek alagsorában egy bűnöző holttestét próbálják elégetni titokban. Ez a titok irányítja a cselekményt, miközben megjelennek előttünk a ház lakói, mind védtelen, elesett, kiszolgáltatott ember. Az előadás rendezője, Szabó K. István a következőképpen beszél a darabról: „Az egymásrautaltság frusztráló dolog, főképpen, ha abban nincs nyomaa szolidaritásnak, az embertársi minőségnek. Ami bénító hatással van a kis közösségre, az a cselekvésképtelenség. A cukrászati incidens ennek az állapotnak a kinagyításában segít. Nincs hova szertefutni, mert konkrét célok sem fogalmazódtak meg. Ezek az emberek önmaguk és egymás rabjai. A bezártság fizikai állapota nagyszerű kibontakozási lehetőséget biztosít a lelki szárnyalásnak: vágyálmok ütköznek meg zajos csatákban, sebek szakadnak fel, vérzik a szív. Bár, itt már minden nyílt titok.”
2010. 03. 06.
Az előadás hossza: 150 perc 1 szünettel