Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Varga GáborTábornokok
- Damjanich JánosMedgyesfalvy Sándor
- Schweindel JózsefDobos Imre
- Nagysándor JózsefMeleg Vilmos
- Howiger Aloisifj. Kovács Levente
- Tichy JosephHajdu Géza
- Uthyka AntonGiacomello Roberto
- rendezőMeleg Vilmos
- díszlettervezőMeleg Vilmos
- jelmeztervezőBölöni Vilmos
- zeneAri Nagy Sándor
- szcenikusDani Sándor
- fényNosz Botond
- hangBodonea Valentin
- súgóTentea Katalin
- ügyelőVajda Zoltán
- a rendező munkatársaKiss Törék Ildikó
Lehet-e Holnapot tervezni úgy, hogy a tegnapot elfelejtjük? Lehet-e dicsőséges jövendőben gondolkodni úgy, hogy a múlt tanulságait nem szívleljük meg? Elfelejthető-e az elfelejthetetlen? Letagadható-e a letagadhatatlan? Kiirtható az emlékezetünkből például az aradi Golgota? ... Lehet-e „olyan-amilyen magyarság"-ról beszélnünk, ha megfeledkezünk egy pillanatra is az előttünk voltak küzdelmeiről? Ha áldozatvállalásuk és önfeláldozásuk példája a kollektív amnézia prédájává lészen? Ha a „figyelmeztetés legutolsó lehetőségeként" tanulság tételre citált História - idézet 1980-as kötetem borítószövegéből - az információrobbanás világában olykor-olykor a kelléktárból előrángatható, de amúgy Isten-igazából senki által nem igényelt avítt relikviává degradálódik?
Minden bizonnyal nem én vagyok a legelső - sem pedig a legutolsó - aki ezeket a meglehetősen kényelmetlen kérdéseket felteszem. A magyar szellemiség nálamnál sokkalta, de sokkalta jobban pallérozott elméi felvillantották már nem egyszer ezt a kihívást. Azt, hogy a Múlt tanulságain okulva próbáljuk megóvni magunkat az esetleges hasonló tévedésektől. Azt, hogy '48 öröksége mindmáig érvényes mementókat sorakoztatott fel számunkra...
A kérdések kérdése csak az, meg tudjuk-e hallani - képesek vagyunk-e egyáltalán megfejteni - a számunkra szóló üzenetet itt és most? A másfél száz évvel ezelőtti tragédia kódol-e számunkra valamiféle jövőre bíztatást?
Ha igen úgy ezen két évvel ezelőtti iparkodásom nem volt hiábavaló!
Mint ahogy nem hiábavaló - meggyőződésem - Thália papjainak jelen tetemrehívása sem.
Varga Gábor: Historia - magistra vitae
1999. 03. 14.