Apjuk halála után is együtt élnek anyjukkal a Tündérlaki lányok: Boriska, Manci, Sári, Olga. Boriska – a legidõsebb nõvér, a család fenntartója – „rossz lány”, egy gazdag báró kitartottja. Manci és Olga – a két középsõ – „jó lányok”. Sárika még kislány, legalábbis elsõ ránézésre – aztán meg ki tudja? Hamarosan kiderül, hogy Boriska sokkal jobb, mint gondolnánk, Manci és Olga nem is olyan egyértelmûen jók, és Sárika talán már nem is olyan kicsi...
A család életét látszólag áthatja a szeretet, ami azonban nem gátolja sem az anyát, sem a két nagyobb testvért abban, hogy mindenféle szívességet kérjenek Boriskától... Manci például Boriska egész megtakarított pénzét szeretné, halálosan szerelmes ugyanis Petrenczeybe, aki kicsit ütõdött, ám velejéig érdekember: csak komoly hozománnyal hajlandó a házasságra. Olga, aki régóta hiába kuncsorog hivatali kinevezésért, arra kéri Boriskát, legyen „kedves” helyette a hivatal vezetõjéhez, mert csak így nyerheti el az állást.
A lányok kéréseiben az anya sem talál kivetnivalót, hiszen az öregedõ báró nagyvonalú és gazdag, az õ támogatása nélkül pedig hogyan is tarthatná fenn a megszokott polgári kényelmet és a házat?
Boriska pedig intéz, fizet mindenki helyett... szíve mélyén azonban boldogtalan. Ám egy napon a vad és szenvedélyes Pázmán Sándor alanyi költõ váratlanul szerelmet vall neki és feleségül kéri. Boriskának döntenie kell: saját boldogsága elõbbre való-e, mint a család. Miközben a válaszon õrlõdik, Sári, a szebb életre tartogatott és még eladósorba sem került legkisebb húg sajátos megoldást talál a
kényes helyzetre.