Theater Online
Határon Túli Színházak
Instagram
  • Nyitólap
  • Programok
  • Színházak
  • Bemutatók
  • Személyek
  • Hírek
  • Írások
  • Kisvárdai Fesztivál
  • TESzT

Színházak

Kolozsvári Állami Magyar Színház

  • Előadások
  • Galériák
  • Hírek
  • Írások
  • Műsor
  • 2024/2025
  • 2023/2024
  • 2022/2023
  • 2021/2022
  • 2020/2021
  • 2019/2020
  • 2018/2019
  • 2017/2018
  • 2016/2017
  • 2015/2016
  • 2014/2015
  • 2013/2014
  • 2012/2013
  • 2011/2012
  • 2010/2011
  • 2009/2010
  • 2008/2009
  • 2007/2008
  • 2006/2007
  • 2005/2006
  • 2004/2005
  • 2003/2004
  • 2002/2003
  • 2001/2002
  • 2000/2001
  • 1999/2000
  • 1998/1999
  • 1997/1998
  • 1996/1997
  • 1995/1996
  • 1994/1995
  • 1993/1994
  • 1992/1993
  • 1991/1992
  • 1990/1991
  • 1989/1990
  • 1988/1989
  • 1987/1988
  • 1986/1987
  • 1985/1986
  • 1984/1985
  • 1983/1984
  • 1982/1983
  • 1981/1982
  • 1980/1981
  • 1979/1980
  • 1978/1979
  • 1977/1978
  • 1976/1977
  • 1975/1976
  • 1974/1975
  • 1973/1974
  • 1972/1973
  • 1971/1972
  • 1970/1971
  • 1969/1970
  • 1968/1969
  • 1967/1968
  • 1966/1967
  • 1965/1966
  • 1964/1965
  • 1963/1964
  • 1962/1963
  • 1961/1962
  • 1960/1961
  • 1959/1960
  • 1958/1959
  • 1957/1958
  • 1956/1957
  • 1955/1956
  • 1954/1955
  • 1953/1954
  • 1952/1953
  • 1948/1949

Michal Dočekal - Iva Klestilová - Franz KafkaAmerika

  • Karl RossmannBodolai Balázs
  • NagybácsiBács Miklós
  • Szolga PollunderéknélBács Miklós
  • FűtőSinkó Ferenc
  • DiákSinkó Ferenc
  • ElsőtisztDimény Áron
  • FjodorDimény Áron
  • BruneldaDimény Áron
  • FőpincérAlbert Csilla
  • SchubalAlbert Csilla
  • Nő a színházbanAlbert Csilla
  • Vámos a hajónOrbán Attila
  • PollunderOrbán Attila
  • KapitányOrbán Attila
  • Férfi a színházbanOrbán Attila
  • KláraGyörgyjakab Enikő
  • TerezaGyörgyjakab Enikő
  • GreenPanek Kati
  • FőszakácsnőPanek Kati
  • Harmadik főnök a színházbanPanek Kati
  • DelamarcheVáta Loránd
  • KonferansziéVáta Loránd
  • RobinsonViola Gábor
  • Első főnök a színházbanViola Gábor
  • Második főnök a színházbanVáta Loránd
  • rendezőMichal Dočekal
  • díszlettervezőMartin Chocholoušek
  • jelmeztervezőZuzana Bambušek
  • dramaturgVisky András
  • zeneszerzőIvan Acher
  • a rendező munkatársaSzabó G. László
  • ügyelőGyörffy Zsolt
  • a dramaturg munkatársaDeák Katalin
  • rendezőasszisztensViola Gábor

Jan Antonín Pitínský drámaírónak, költőnek és rendezőnek ajánlom az előadást, aki nemrég ünnepelte kerek születésnapját, s akinek Kafka Amerika-rendezése a nyolcvanas évek közepén meghatározó élményt jelentett számomra.



Jan Grossman a jeles cseh irodalomtörténész és színházi rendező Kafka és a színház című esszéjében A perből idéz:

„Ez törvény. – Ezt a törvényt nem ismerem, tiltakozik dühösen K. Mire az őr: – Hallod őt, Willem? Bevallja, hogy nem ismeri a törvényt, ugyanakkor az ártatlanságát hangoztatja.”

Grossman hozzáteszi: „Kafka az automatizált modern világ első költője. Az automatizmus sokkal inkább a formát, mint a tartalmat helyezi előtérbe.”

Karl Rossmann – mi vagyunk. Mi, a kommunista rendszer országaiból huszonöt évvel ezelőtt, akárcsak Karl, nagy lelkesedéssel és várakozással léptünk át a szabad világ kapuját, de hamarosan felismertük annak – vagyis az oly nagyon vágyott „Amerikának” – határait, útvesztőit és veszélyeit. Mára elkerülhetetlenné vált a kérdés, hogy az eltelt negyed évszázad alatt megélt kudarcainkat és csalódásainkat nem mi magunk okoztuk-e? Ha ennek szellemében olvassuk Kafkát, közelebb kerülhetünk a regény színpadi változatához.

Szemtanúi vagyunk annak, ahogy Karl Rossmann a nemzetiségi gyűlölködéssel, a szociális igazságtalansággal, a pénz és a hatalom, a munkanélküliek és a hajléktalanok világával találkozik. A végén ő maga is az új világ rabszolgájává válik, hiszen a pénz és a szex gépezete, amelyet Brunelda, az énekesnő képvisel, őt magát is bedarálja. Ekkor szembesül társadalmunk rideg elutasításával, amelyet a Diák fogalmaz meg: „Hagyj fel minden reménnyel!” A Nagybácsi által kijelölt út, amely Karl számára egyszerre büntetés és tapasztalás, a makabrális Oklahomai Természeti Színházban ér véget, s ez a világszínház, bizonyos értelemben pedig az Örökkévalóság metaforája is.

A regény befejezése nyitott: Amerikát tekinthetjük az automatizált és instrumentált emberi kapcsolatok országának (ahogy azt zseniális szellemességgel Chaplin is megfogalmazta a Modern időkben), de az emberi szabadságról alkotott álomvilágnak is, amelynek minden reményünk és csalódásunk ellenére úgy kell felülemelkednie a látóhatáron, ahogy egy megtörhetetlen indián harcos lép túl (talán vesztes) csatáján.



Michal Dočekal


2015. 11. 27.

Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok

  • Harag György Emléknapok
  • Interferenciák fesztivál
  • Kolozsvár Új Stúdió
  • Tranzit-ház
Az oldal megjelenését támogatja:Nemzeti Kulturális Alap
© 2025. - THEATER Online - theater.hu