Az a legfontosabb, hogy az emberek ráébredjenek, hogy ha akarják, új és jobb életet tudnak maguknak teremteni” – írja valahol Csehov. A Három nővér e tétel negatív bizonyításaként is felfogható: olyan sorsok gyűjteménye, melyeket elkerült ez a felismerés. Olyan múltba feledkező szendergőkről szól tehát e remekmű, akik nem tudnak megérkezni saját életük jelenidejébe, nem bírnak felelősséget vállalni magukért és szeretteikért, képtelenek felnőni.

Csehov mélységes mély emberismerete - bár XIX. századvégi vonásokkal - jelenkorunk kegyetlenül igaz tablóját is megfesti, de e kép mégsem rémisztő, mert felfedezhetjük benne az alkotói kéz törődését, a precíz és részletező figyelmet: ott munkál benne a gyógyító szeretet. Végül, ha mélyen belenézünk a szereplők szemébe, nem tudjuk úgy kinevetni őket, hogy közben ne éreznénk együtt velük és ne szeretnénk őket szívünk legmélyéből. Így talán képesek leszünk magunknak is megbocsájtani saját kisszerűségünket, magunkat is kinevetni. Úgy látszik, Csehov mégsem hagyta el végleg az orvosi pályát, segít nekünk, hogy új és jobb életet tudjunk teremteni.



Balogh Attila a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezői szakán végzett Kovács Levente, Harsányi Zsolt és Parászka Miklós osztályában, majd rendező és színész szakon is mesteri képesítést szerzett. 2011-2015 között a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának rendezője, 2015/16-os évadtól a nagyváradi Szigligeti Színház Szigligeti Társulatának tagja. A tavalyi évadban A hetedik lépcsőfok-Hrabali mesék című rendezését láthatta a közönség.