Szalontáról Budapestre, azon belül is a Margit-sziget tölgyfái alá, vághatjuk rá, de szomorú lenne, ha Arany János útját ilyen egyszerűen, szélességi és hosszúsági fokokkal meg lehetne adni.

Bár Szerb Antal azt írja róla, hogy költőink közül talán egyedüliként „matematikailag le lehetne vezetni az előzményekből és a magyar adottságokból”, verseit olvasva mégis bizonyosak vagyunk – mint minden igazi lantpengető – ő is az univerzum polgára volt, sőt most is az. Így hát utazása mindenképpen a világűr végtelenjéből, a föld körét éppen csak érintve a világűr végtelenjébe, a nép melegéből a Parnasszus csúcsának magányáig vezet.

A Szigligeti Társulat művészei a szerteágazó életmű ismert és megismerésre méltó verseit, prózai szövegeit csokorba szedve idézi meg Arany János emlékét, szülővárosának lakóival ünnepli a nagy költő születésének kétszázadik évfordulóját.