A Macbeth a lélek vívódásáról és nem a hatalom megszerzésének mechanizmusáról szól.  Becsületesnek lenni vagy engedni a kísértésnek, és akár gyilkosság árán is utat törni, érvényre juttatni önnön tehetségünket. Lady Macbeth nem csak támogatja Macbeth-et, de szinte bele is taszítja a bűnbe.  Szerelmük egy gömb – két ember tökéletes belső köre.

Rajtuk kívül senki sem küzd a lelkiismeretével, senki sem próbálja meg ép ésszel túlélni saját sötét tetteit. Sokan halnak meg, de a történetükbe csak ők halnak bele. A Macbeth a cselekvés szabadságát teszi próbára. A paradoxonok tragédiája ez, egy hatalmas szabadvers az emberi lélekről. Ott van bennünk a jó mellett a rossz is, az érték mellett az értéktelen, a nagyvonalú mellett a kicsinyes. Történik mindez egy olyan országban, ahol mindenki fél, ahol senki sem őszinte, ahol mindenki önmagát tartja a legtöbbre és érdekei szerint hajlik és dörgölőzik a hatalomhoz. Hol a megoldás? Gyilkosság, amivel Macbeth nem csak az álmot öli meg, hanem a jövőt is? Vagy királyi terv szerint lesz rend, ahol mindenki tudja a helyét. A thánokból grófok lesznek, jöhet a törzsi Skóciában a feudalizmus. Ha fájdalmas is, de Lady Macbeth-nek talán igaza van: „Csalni a világot: légy, mint a világ”.

Nagypál Gábor, Gábor Milkós-díj, 2019.