Nincs kilátástalanabb írói feladat, mint pársoros fülszöveget írni az Anna Karenináról. Késő kamaszkorunk első nagy regény-szerelméről, amikor még a test és lélek szenvedélyeinek első köreit ízlelgettük, majd tízegynéhány év múlva újra lekerült a regény a polcról, az első komolyabb, mélyebb sebeket hagyó férfi-nő harcok, a megoldhatatlannak érzett - és talán lényegükben megoldhatatlan - küzdelmek idején, és ha tíz - tizenöt évenként újra meg újra kinyitjuk, és hagyjuk magunkat elsodorni ettől a vágyakból és érzésekből szőtt szó-mazurkától, akkor megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mindig éppen arról szól, amit abban a pillanatban megoldhatatlannak, kilátástalannak, az emberi sors csapdájának érzünk.
Az örök Szerb Antal a szerelem és házasságtörés egyik legnagyobb regényének nevezte. A Budapesti Kamaraszínház előadása, a játszó színészekre íródott új színpadi változat ebből a hatalmas és befoghatatlan forgatagból hat ember és egy gyerek sorsát követi végig - azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a történet romantikáját, stílusának klasszikus szépségét megőrizve Tolsztoj felkavaró modernségét, az örökké mást, újat jelentő nőt, Karenina Annát megmutassuk.