O’Neill ebben a tragédiában saját családjának szívbemarkoló portréit festette meg: a kölcsönös függés és függőség lehetetlenségét, a hazugságok mögül kivillanó kegyetlen igazságokat. Az Utazás az éjszakába a gyötrő szerelem és szeretet, az egymást felőrlő ragaszkodás és a kétségbeesés költeménye, melyben a fájdalom ritmusa lüktet.