Mat Maneri hegedűművész saját zenéjét, mint nem-cselekvésben rejlő cselekvést, vagy mozdulatlanságban lévő mozgást fogalmazza meg. Zenéje Paul Bley és Paul Motian improvizációs mesterek vonalát folytatja egy olyan hangzással viszont, amely egyértelműen a sajátja.

Új albuma, a DUST Maneri felkavaró játékát szemlélteti egy párbeszédre kész és felfedező szellemű zenészekből álló együttes kíséretében. A 2019 végén a Sunnyside Records gondozásában megjelenő DUST Maneri lenyűgöző eredeti zenéjét mutatja be olyan nyitott kompozíciókból álló összeállításban, amely a jazz és a mikrótonális zene egyedülálló ötvözését illusztrálja, és amelyet többek között a The Rolling Stone, a The Wall Street Journal, a Jazz Times, az All About Jazz azonnali kritikai elismerésben részesített.

Több mint huszonöt éves pályafutása során Mat Maneri a jazz és az improvizációs zene területén a brácsa és a hegedű hangzásának meghatározó figurájává vált. Az 1969-ben Brooklynban született Maneri generációjának egyik legeredetibb és legmeggyőzőbb művészeként nyert nemzetközi elismerést, akit a kritika nagyfokú individualizmusáért és az improvizatív zene 20. századi ikonikus figuráival való együttműködéséért dicsér. Pályafutása során Maneri többek között édesapjával, Joe Manerivel, Cecil Taylorral, Tim Bernennel, William Parkerrel és Craig Tabornnal dolgozott együtt.

Az együttesben közreműködik Maneri legrégebbi munkatársa, Randy Peterson dobos, akivel az 1980-as évek vége óta játszik együtt Bostonban, és akivel szinte telepatikus zenei kapcsolat köti össze. Az elmúlt évtizedben Lucian Ban zongorista Maneri közeli munkatársa és egyik fontos ötletadója. A zenekarnak az egyensúlyhoz csupán a megfelelő basszusgitárosra volt szüksége, amelyet John Hébert személyében találtak meg, és aki tökéletesen illeszkedik a csapathoz.

Mat Maneri és Lucian Ban 2009-ben, a nagy román zeneszerző, George Enescu művének szentelt Enesco Re-Imagined című third-stream anyagon dolgozott először együtt, amit a média egy része az év egyik legjobb albumaként ismert el. A Jazz Times így írt róla: „Az Enesco Re-Imagined látnoki erejű third-stream zene.” Maneri és Ban duója, az ECM által 2013-ban kiadott Transylvanian Concert az Atlanti-óceán mindkét partján jelentős kritikai elismerésben részesült, és több „év legjobbjai” listán is szerepelt. A The Guardian a Transylvanian Concert „sajátos, melankolikus szépségéről és szeszélyes túláradásáról” tett említést, a The New York Times „kedves és csintalan új albumnak" nevezte, míg az AllAboutJazz.com a zenében tetten érhető „váratlan szépség pillanatait” dicsérte.