A múlt század fordulóján írt dráma az orosz drámairodalom edidig nálunk ritkán játszott kincse. Fegya Protaszov házassága válságba jut. Egyetlen megoldás a válás lenne, de a vallás és a konvenciók szigorú szabályokat rónak a házasfelekre. Fegya álöngyilkossággal ad ”szabadságot” feleségének, aki él is ezzel. Ám a sors nem hagyja, hogy életüket ilyen egyszerűen rendezzék.

\"Mi történhet akkor, ha valaki megcsömörlik az úgynevezett \"normális\" élettől? Ha a társadalom minden normáját, és annak következetes végigvitelét az \"élettel\", az igazival minden ponton szembenállónak érzi, és nem kér belőle? Ha pedig beilleszkedni sem tud, de a szembeszegülésre sincs ereje - maradnak hát azok a pillanatok, amelyekben még átéli, hogy \"él\": a mámor, a zene, az érzékek anarchiája. Tolsztoj döbbenetes erejű és érvényű drámája annak a sorsnak válságát és feltartóztathatatlan tragédiáját mutatja be, amely sem megszokni, sem lecsapolni nem tudta a köznapokat elborító \"mocsarat\" - s a zseniális és formátumos főhős így csak pusztulásának kétségbeesésében emelkedhet ki abból a világból, amelyben nem érezte, hogy valóban létezik.\"