Drámaíró, író, forgatókönyvíró és filmrendező
Budapesten született 1924-ben Hoffmann Ferenc néven. Teljesen asszimilált környezetben nőtt fel, bár ősei között rabbik is voltak. Korán felismerte, hogy választania kell a hit és a szkepszis, azaz a humor között, s ő az utóbbi mellett döntött. Írt egy szatírát egy pártról, amely a kopaszokat akarta kiirtani. Irodalmi versenyt nyert vele, művét azonban nem adták ki – Rákosi Mátyás is kopasz volt. Ám sikere révén a Ludas Matyi és a Szabad Száj munkatársa lett. Családjával 1949-ben Izraelbe költözött. Kezdetben egy kibucban lakatosként dolgozott, miközben nagy energiával tanulta a héber nyelvet, amelyen műveit alkotta. Szatirikus írásai – főként drámái – révén a legsikeresebb izraeli szerző, és a világ egyik legnépszerűbb humoristája lett. Több mint ötven művet írt, melyeket harminchét nyelvre – köztük magyarra – fordítottak le, és így világszerte összesen 43 millió példányban jelentek meg. A pesti zsidó humor hagyományait folytatta, legfőbb elődjeinek Molnár Ferencet és Karinthy Frigyest tartotta. Izraelben és Magyarországon egyaránt igen népszerű, de a legolvasottabb Németországban. Munkásságát számos izraeli és nemzetközi díjjal ismerték el. 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki.