(1732-1799)
Ezt a különös nevet, Beaumarchais, ami francia nyelven „szép üzlet"-et vagy még inkább „jó üzlet"-et jelent, XV. Lajos király adta nemesi névként Pierre Augustin Caronnak, amikor a sikeres üzletembert lovagi rangra emelte. Beaumarchais már ezen a néven kezdett színdarabokat is írni, hogy azután, már híres íróként hajóskereskedő, fegyvercsempész, egy időre pedig, még kém is legyen.
Első vígjátéka, az A Sevilla-i borbély (1755.) után kilenc évvel írta a Figaro házasságát (1784.), amelyben folytatta az első darab hőseinek történetét. Almaviva gróf és felesége, az egykori polgárlány, Rosina, és természetesen a furfangos és szabad szájú Figaro kalandjai, magánéletük viharai közepette ábrázolták a kort, amely közvetlenül megelőzte a francia forradalom kitörését.
Az „A sevillai borbély” Rossini, A Figaro házassága pedig, Wolfgang Amadeus Mozart halhatatlan zenéje révén is fennmaradt.