Tanulmányok: Színház és Filmművészeti Főiskola 1965

Szabó Éva példamutató alázattal dolgozik, és még egy kis szerepben is képes maradandóan emlékezetes alakítást nyújtani. Műveltsége hatalmas, a színházművészet iránti elköteleződése páratlan. Összetéveszthetetlen orgánuma, önironikus humora, mély emberábrázolási képessége miatt méltán örvend népszerűségnek a közönség körében, kedves, meleg, empatikus személyisége révén minden kollégájával megtalálja a hangot.

Szabó Éva 1943-ban született Székesfehérváron. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Simon Zsuzsa osztályában. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, ezt követték a debreceni Csokonai Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban és a kecskeméti Katona József Színházban töltött évadok. 1972-től negyvenkét éven át játszott a József Attila Színházban, 2014-től a Centrál Színház társulatának tagja, de az utóbbi években fellépett vendégként Orlai Produkciós Iroda és a Pinceszínház előadásaiban is.

1983-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben a Film- és tévékritikusok díját is megkapta. A József Attila Színház örökös tagja.

Szabó Éva sokoldalú és sok műfajú színésznő: az elmúlt ötvenöt évben közel százötven darabban játszott. Filmes életműve jelentős, jelentősebb munkái: Ezek a fiatalok, Angi Vera, Megáll az idő, Kettévált mennyezet, Jób lázadása, A Napló-filmek (Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek, Napló apámnak, anyámnak), Redl ezredes, Roncsfilm. Jó néhány tévéfilmben és tévéjátékban is közreműködött, hangjának köszönhetően pedig Magyarország egyik szinkronlegendája.